Viszkoelaszticitás – Kozmetikai alkalmazása a reológiában és a formulázásban

Mi a viszkoelaszticitás?

A viszkoelaszticitás olyan tulajdonság, amelynél az anyag deformáció hatására egyaránt mutat viszkózus és rugalmas viselkedést.

A tisztán viszkózus anyag erőhatásra folyik, míg a tisztán rugalmas anyag deformálódik, de az erő megszűnése után hajlamos visszanyerni eredeti alakját. Számos kozmetikai formula e két szélsőérték között helyezkedik el, ezért viszkoelasztikus anyagként viselkedik.

Kozmetikai példák lehetnek a krémek, gélek, emulziók, tusfürdők és más strukturált formulák.

Viszkoelaszticitás a kozmetikai formulákban

A viszkózus és rugalmas viselkedés egyensúlya befolyásolja, hogyan viselkedik egy kozmetikai termék gyártás, adagolás és felvitel közben.

A jelentős rugalmas komponenssel rendelkező formula nyugalomban megőrizheti szerkezetét és ellenállhat a deformációnak. Megfelelő feszültség alkalmazásakor megindulhat a folyása, miközben belső szerkezetének egy részét továbbra is megtartja.

Ez a viselkedés fontos azoknál a termékeknél, amelyeknek:

• Stabilnak kell maradniuk a csomagolásban
• Ellen kell állniuk a túlzott folyásnak vagy ülepedésnek
• Könnyen adagolhatónak kell lenniük
• Egyenletesen kell eloszlathatónak lenniük a bőrön
• Meghatározott textúrát vagy érzékszervi élményt kell biztosítaniuk

Viszkoelaszticitás és reológia

A viszkoelaszticitás a reológia tágabb területének része, amely az anyagok folyási és deformációs viselkedését vizsgálja.

A kozmetikai formulák reológiai viselkedését olyan tényezők befolyásolhatják, mint:

• Molekulaszerkezet
• Polimer típusa és koncentrációja
• Nyírási sebesség
• Hőmérséklet
• Fázisösszetétel
• Részecskeméret és -eloszlás
• Emulgeálórendszer
• Reológiai módosítók

A nem-newtoni kozmetikai rendszerek nyírásfüggő viszkozitást, valamint nagyobb nyírási sebesség mellett rugalmas feszültségeket is mutathatnak.

Viszkoelaszticitás és a termék teljesítménye

A formula viszkoelasztikus tulajdonságai befolyásolhatják annak stabilitását és érzékszervi jellemzőit. Egy strukturált emulziónak például elegendő rugalmasságra lehet szüksége ahhoz, hogy tárolás közben megőrizze szerkezetét, miközben elegendő viszkózus viselkedéssel is rendelkeznie kell ahhoz, hogy felvitelkor könnyen eloszlatható legyen.

Ennek az egyensúlynak a megértése segíthet a konzisztencia, az eloszlathatóság, a simaság, az adagolási viselkedés és a fizikai stabilitás optimalizálásában.

Rotációs vagy oszcillációs módszerekkel végzett reológiai mérések használhatók e tulajdonságok jellemzésére a formulafejlesztés és a minőség-ellenőrzés során.

Source: Handbook of Cosmetic Science and Technology – André O. Barel, Marc Paye, Howard I. Maibach.